Az Öko-vezetés bibliája
Olvass minket a Facebookon is
Sofõriskola, ma...
Mai napig, sokan vannak azok, akiknek a sofõriskola életük egyik meghatározó pillanata volt, évekig beszélnek arról, ki volt az oktatójuk, hova vitte õket a rendõr vizsgán.
Múltkori cikkemben megpróbáltam feleleveníteni az udvarhelyi sofõriskolázás múltját.
Mai cikkemben inkább a jelennel foglalkoznék.
Ejtsünk néhány szót a hivatalos háttérrõl, illetve mit is kellene tudjon a diák az egészrõl. A jelenleg érvényes rendelkezések szerint, elõször három irat beszerzése szükséges: az erkölcsi bizonyítvány, az orvosi igazolás, a pszihológia vizsgálat bizonylata.
Ezen iratok birtokában, el lehet kezdeni az elméletet, annál a sofõriskolánál, amelyikhez a kiválasztott oktató tartozik. Miután lejárt az elméleti tanfolyam (KRESZ, mûszaki, egészségügyi, preventív vezetés), jöhet a tulajdonképpeni vezetés. B kategória esetében elõírás szerint 30 óra (50 perc óra, 10 perc szünet), minimum 400 megtett kilométer.
Ezután iratcsomó, vizsga, öröm, esetleg bánat, rituális részegedés, stb.
Amit érdemes tudni: a 30 óra az a minimális keret, ami egy átlagos, 18-20 éves ember számára elég, ha valaki viszont nem lett pilóta 30 óra után, akkor jöhet a pótóra.
A szabályzat szerint, minden órán az oktató ki kell töltsön bizonyos papírokat (menetlevél, diák füzet), lecketerv szerint ismertesse az új teendõket, be kell mutassa gyakorlatban, le kell ellenõrizze az addig megszerzett ismereteket, értékelnie kell a diák tevékenységét.
Ez mind része annak az 50 percnek, amit a törvény elõír.
Ez a magyarázata annak, hogy az 50 perces órából valamivel kevesebb a tulajdonképpeni burrogás.
Hogy mennyivel kevesebb, az annak az egyenes következménye, mennyi pénzért dolgozik az illetõ oktató: 5-600 lejért vezetnek 15-20 percet, 900 lejért 45 percet.
Amit a diák látszólag megspórol a 30 órán, annak kétszeresét leperkálja pótórákért, nem sikerült vizsgákért. Így a végén mindig drágább lesz az olcsóbb.
És ennek nem csak pénzügyi vonatkozása van, hanem komoly közlekedésbiztonsági kihatása is. Itt meg kell jegyezni azt, hogy addig, ameddig az illetékes szervek nem állapítanak meg egy minimális díjszabást és nem korlátozzák az oktatói engedélyek számát (mint pl. a taxisok esetében), addig a helyzet nem lesz jobb.
Van az oktatók között szakmailag gyenge, szélhámos, alkoholista. Kinek nem inge, ne vegye magára. Kinek az...öltözzön fel jól, nehogy megfázzon.
Egy 5 éves jogosítvány, egy formaságszámba menõ tanfolyam után bárki lehet oktató és ez meg is látszik, némelyik oktató vezetni sem tud rendesen, nemhogy még jó pedagógus legyen. Mint minden mesterség, ennek is vannak olyan fogásai, melyek elsajátításához évek kellenek, na meg rátermettség.
Hogyan éli át ezt a diák? Elõszöris, miért választ egy bizonyos oktatót? Egyszerûen azért, mert azt ajánlotta családja, ismerõse. Viszonyítási alapja se az ajánlónak, se neki nincs, mert az ember rendszerint életében egyszer jár sofõriskolát, így az illetõ oktató a legjobb, mert az az egyetlen, akit ismert. Így pedig tovább burjánzik minden.
Én azt ajánlom, mindenki, aki vezetni akar tanulni, kérezkedjen be néhány oktatóhoz a hátsó ülésre, így már tisztább lesz a kép. Egyébként nem az a jó oktató, aki kedvesen rábólint a diák minden marhaságára, hanem az, aki észrevételezi, elmagyarázza, majd kijavítja ezeket.
Természetesen, türelmesen, tárgyilagosan, tappintatosan. Ha másképp teszi, az maga alatt vágja ki a fát. Jó mérce az oktatóra nézve a vizsgán tapasztalt sikerarány pótóra nélkül, úgy, hogy a legjobb innen megközelíteni a dolgot...
A végére, egy kis vidámság: volt régen egy diákom, aki a 90-es évek elején több száz Daciat hozott Magyarországról. Természetesen jogosítvány nélkül.
Amikor elkezdett sofõriskolázni, jobban vezetett, mint sok oktató. Vizsgán, amikor meglátta a rendõr egyenruhát, az ügyességi próbán egyszerûen összevizelte magát. Hosszúban pedig a rendõr elvágta és egy pár pótórát ajánlott...
