Gondolatok az elõzésrõl
Mai napig az elõzés a legveszélyesebb manõver, sok baleset okozója. Mire is kell figyelni?
Elõször is: elõzni soha nem kötelezõ, ez a legfontosabb tudnivaló. Ha pedig valaki belevág, jól meg kell fontolja, tényleg szükség van-e rá. Ezért, ha felvállaljuk, tudnunk kell: senki nem szögezett pisztolyt a fejünkhöz, így fel kell vállalni a vele járó felelõsséget is. Ez az a része, ahol emberek élete forog kockán, vagy sok pénzt érõ jármûvek vállnak roncsá pillanatok alatt.
Van a dolognak törvényes vonatkozása, mégpedig:
Aki kezdeményezi az elõzést, annak az elõtt biztosítania kell( hogy szembõl nincs veszély, hogy hátulról senki nem elõzi közben, hogy az elõzni kivánt jármû nem kezdett elõzésbe, hogy a manõver nem tilos), jelezni a kitérést, megtartani az oldaltávolságot, jelezni a visszatérést, majd biztonságosan visszatérni a sávjába, sorába.
Akit elõznek, az köteles lehúzni az út jobb oldalára annyira, amennyire lehet és nem szabad növelnie a sebességet (nem kell feltétlen lassítania, de megteheti, ha valami veszély van).
Jó tudni, mi minõsül elõzésnek, a törvény értelmében: csak az a manõver, amely kitéréssel jár az eredeti sávból, sorból, függetlenül attól, hogy a megelõzött jármû mozog, vagy áll. Ilyen értelemben, a több sávos utakon nem minõsül elõzésnek, ha ez egyik sávon gyorsabban közlekednek, mint a másikon.
Itt érdemes hozzáfûzni, hogy pl. autópályán, a legtöbb európai országban, az elõbbi kivétel ellenére, nem szabad elõzni a belsõ sávon közlekedõ jármûveket úgy, hogy kitérünk a külsõ sávra, majd visszahúzunk. Az értelmezés kedvéért, a belsõsáv az az út tengelye felõli sáv, a külsõ az az út széle menti. Autópályán mindenki a külsõ sávon kell kõzlekedjen, a tõbbi sávot csak elõzésre szabad használni.
A profi sofõr nem elõz bolondúl, mert tudja, milyen kockázatokat rejt. A profi kezdõ az megteszi, mert kell a donor is a világon. Sajnos nem mindig az õ szerveit ültetik át, sok ártatlan ember esik áldozatúl egy-egy ilyen mészárosnak.
Biztonsági szempontból, fontos felmérni, mielõtt belevág az ember, mekkora a belátott távolság elõre, mekkora a sebességtöbblet, amivel rendelkezünk a megelõzött jármûhöz képest, milyen az elõzést végrehajtó jármû dinamikája (mennyire gyorsúl, itt fontos a motor nyomatéka és a szállítmány súlya), milyenek az útviszonyok, mennyire tapasztalt a sofõr.
Csak akkor kezdjünk elõzni, ha biztosak vagyunk a dologban. Ha kételyeink vannak, bármilyen kicsik is, azonnal el kell vetni a gondolatot. És ha már belevágtunk, akkor minél hamarabb vitelezzük ki, azaz adjunk annak a gázpedálnak, ne habozzunk. Minél hamarabb visszatérünk a helyünkre, annál jobb, ezért, ha szükséges, mert a motor fordulata túl alacsony, kapcsoljunk vissza egy-két fokozatot, így jobban húz a motor.
Természetesen, itt is kell érvényesüljön az elõzékeny magatartás: amennyiben észrevesszük, hogy valaki rosszúl mérte fel a dolgokat és bajba keveredett (kevert), próbáljunk segíteni, ne rakjunk rá még egy lapáttal, hisz lehet, hogy a mi életünk is ezen múlik.
Hiába van valakinek igaza, ha meghalt, nem sokat ér vele.
előzés